Az Obersovszky-interjút tanítani fogják tíz év múlva is

„Milyen hatásai lettek?

Egyik részről felértékelődtek a blogok: az igazi ütős, kemény vélemények lekerültek szerkesztőségi tartalmakból és átkerültek blogokba. Ez egy viszonylag jól látható változás. A másik rész viszont – és valójában erről szól az egész médiapolitika – sokkal kevésbé látványos vagy megfogható. Nemcsak a Klubrádió esete mutatja, hogy nagyon komoly visszaélésekre van lehetőség. Itt minden arról szól, hogy a jobboldali médiumok piaci pozícióit a lehető legstabilabbá tegyék, és ezzel párhuzamosan – ha van rá mód – kiiktassanak mindenkit a másik oldalról. A pályáztatáson kívül ennek vannak más nyomai is: például a Metropol Fidesz-közeli cég általi felvásárlása, vagy a Népszabadsággal kapcsolatos Axel Springer-Ringier fúzió megakadályozása

. Nem a közvetlen szankcionálás, hanem a hosszú távú stratégia az, ami a médiapolitikát ma meghatározza: piaci pozíciókat szerezni és befolyásolni azokat a csatornákat, amiket sokan hallgatnak.

Mi a helyzet a kereskedelmi tévékkel?

A TV2-nek és az RTL Klubnak ilyen szempontból annyit kell tennie, hogy nem ad több hírt, mint eddig. A közéleti tartalmakból ez a két csatorna gyakorlatilag kivonult. Ez nem most kezdődött, de most is vannak lépések annak érdekében, hogy ne is akarjanak közélettel jobban foglalkozni. Meg kell nézni a közszolgálati médiát – ott ugyanerről szól a történet: pozíciók szerzése és megtartása bármi áron. Akkor is, ha egyébként a nézettség már lassan negatívban van.

A közmédia az elmúlt időszakban céltábla lett, nem minősíteném, hogy jogosan vagy jogtalanul. Elég sok szakmai hibát vétettek: ott volt például a retusálási ügy, a nem talált tüntetők, a Schmitt Pállal készült Obersovszky-interjú és legutóbb az Ángyán-féle blog

gal kapcsolatos ügy.

Elég könnyen tudunk ügyeket sorolni. De ezek nem szakmai hibák. Ez rendszerhiba. Olyan nincs, hogy egy éven belül öt olyan hiba történik, ami sajtótörténeti jelentőségű. Az Obersovszky-interjút tanítani fogják tíz év múlva is. Ugyanígy a retusálási- vagy az Ángyán-ügyet. Ha direkt, tudatosan hazudunk az nem szakmai hiba. Ez egy morális lesüllyedés. Ezek a szereplők nem tarthatnak igényt arra, hogy a közszolgálati jelzőt viseljék.

Lesz-e még Magyarországon valaha valódi közszolgálati média?

Szerintem nem. Nem látom, hogy Magyarországon ezt még egyszer fel lehet építeni.”